A kismedencei biofeedback tréning segítséget nyújthat:

• vizelettartási panaszok esetén
• gátizom-gyengeségnél
• szülés utáni regeneráció során
• kismedencei funkciózavaroknál

Biofeedback sikertörténet – Gabriella

Kismedencei biofeedback tréning szülés után

29 éves vagyok, és kilenc hónapja szültem meg első gyermekemet. Természetes úton szültem, a vajúdás problémamenetesen ment, viszont a kitolási kissé szakelhúzódó volt,  és végül gátmetszéssel egy 4,1 kg-os babának adtam életet. A várandósságom alatt sokat olvastam a baba fejlődéséről, magáról a szülésről, de arról szinte semmit, hogy mi történik utána, hogyan alakul át a testem, és hogyan nem működnek már ugyanúgy az egyes, addig természetes funkciók.

Az első hetekben minden tünetet a gyógyulás folyamatának és a kimerültségnek tudtam be. De ahogy teltek a hónapok, és a babám egyre nagyobb lett, és feltűnt, hogy ezek a funkciózavarok megmaradtak, és voltak napok, amikor súlyosbodtak is. Ha felemeltem a babakocsit a lépcsőn, vagy csak leguggoltam a padlóra játszani a fiammal, éreztem egyfajta nehézkes, „lehúzó” érzést odalent, mintha valami nem lenne a helyén. Emellett a férjemmel való együttlétek közben is kényelmetlenséget, sőt néha fájdalmat éreztem, ami nagyon megviselt lelkileg is, féltem, hogy ez most már így marad örökre.

A hatheti kontrollon a nőgyógyászom megkérdezte, tapasztalok-e vizeletszivárgást vagy nyomásérzést. Amikor beszámoltam a tüneteimről, megnyugtatott, hogy ez természetes, mert idő kell, amíg visszaállnak a dolgok a helyükre, de jobb elejét venni a dolgoknak, így egy olyan szakemberhez küldött, aki kismedencei biofeedbackkel, és kismedencei tornával foglalkozik. Így kerültem Emeséhez.

Az első alkalommal nagyon sokat beszélgettünk, kikérdezett a terhességről, a szülésről, a mindennapjaimról, és megnyugtatott, hogy ezek a tünetek természetes következményei annak, amin a testem keresztülment, de visszafordítható a folyamat, csak ne várjak vele tovább.

A szenzoros visszajelzés kezdetben megdöbbentő volt: alig tudtam bármilyen összehúzódást produkálni odalent. Hetekig tartó fáradtság és hormonális változások után mintha elzsibbadt volna a kapcsolatom ezekkel az izmokkal.

Fizikailag az első pár alkalom inkább a „tudatosításról” szólt, mint a valódi erősítésről, így eleinte ezért heti 2 alkalommal jártam tréningre. Meg kellett tanulnom újra érezni ezt a testrészt, ami a szülés traumája után mintha kicsit kikapcsolták volna. Emellett légzéstechnikát is tanultunk, mert a terhesség során teljesen átrendeződött az addig természetesen használt hasi légzésem, de ez könnyen visszajött.

Amikor már tudatosan és helyes tudtam használni az izmaimat, akkor kaptam csak házi feladatot otthonra is, és elegendő volt a heti egy tréningalkalom is, ami kényelmesebb is volt baba mellett.

Két hónap elteltével a „lehúzó” érzés, ami korábban a babakocsi emelésekor jelentkezett, szinte teljesen eltűnt, ahogy a vizeletszivárgás is. A férjemmel való együttléteink is újra örömet okoztak mindkettőnknek.

Kilenc hónappal a szülés után, nagyjából 4 hónap tréning után, azt mondhatom, hogy a tüneteim radikálisan javultak, csak egy-egy strapásabb nap után jön elő egy kis nehézérzés, de vizeletszivárgás már ilyenkor sincs estére sem. Van egy fenntartó gyakorlatsorom, amit még jó hosszú ideig csinálni fogok, de ez most már nem teher, hanem az önmagamról való gondoskodás egy formája. És a szenzor, amit használtunk a tréningeken az enyém maradt, így bármikor visszamehetek Emeséhez utánkövetésre, vagy szintentartó tréningekre, ha úgy adódik.

Megváltozott az életem, köszönöm a segítséget.

Biofeedback sikertörténet – Ildikó

45 éves vagyok, két gyermek édesanyja, és nagyjából három évvel ezelőtt kezdtem el észrevenni, hogy valami nincs rendben. Eleinte csak apróságok voltak: ha nagyot tüsszentettem, vagy futás közben ugrottam egyet, néha elcsordult egy kevés vizelet. Sokáig szégyelltem bevallani magamnak is, nemhogy másnak. A nőgyógyászom is kérdezte, hogy nincs-e panaszom, de előtte is letagadtam. Igazából azt hittem, ez a szülés és a kor természetes velejárója, amivel egyszerűen együtt kell élnem, és nem is okozott túl kellemetlen perceket.

Idővel azonban a probléma súlyosbodott. Már nem csak tüsszentésnél vagy köhögésnél fordult elő vizeletcseppenés, hanem néha túrázás közben, amikor lejtől felfelé mentem erősebb tempóban, vagy kutyasétáltatás közben, mikor húzott maga után a kutya, és szaporázni kellett a lépteimet. Ez viszont már erősen befolyásolta a mindennapjaimat, elkezdtem kerülni a társasági eseményeket, kirándulásokat; mindig előre fel kellett mérnem, hol van a legközelebbi mosdó, és folyamatosan frusztrált voltam emiatt.

A háziorvosom a barátnőm volt, így neki el mertem mondani a problémámat. Javasolta, hogy forduljak urogynekológushoz, aki aztán a kismedencei izomzat gyengeségét diagnosztizálta nálam. Ő ajánlotta a biofeedback alapú kismedencei tréninget, mint az egyik leghatékonyabb, nem műtéti kezelési formát. Először be kell vallanom, szkeptikus voltam; nem igazán tudtam elképzelni, hogyan lehet „gépekkel” megtanítani a testemet valamire, amit állítólag ösztönösen kellene tudnom csinálni, végeztem is intimtornát különböző videók alapján, de nem használt, nem múltak el a tüneteim.

De utánaolvastam a kismedencei tréningnek és beszéltem néhány nőtársammal, akiknek hasonló tüneteik voltak. Végül  úgy döntöttem, hogy nincs mire várnom, és időpontot kértem egy szakemberhez, aki kismedencei rehabilitációra specializálódott, és végez biofeedback asszisztált kismedencei tréninget. Így találtam rá Emesére.

Az első ülés kissé kényelmetlen, feszengős volt, hiszen ez egy nagyon intim terület. Emese azonban nagyon figyelmes és empatikus volt. Először elmagyarázta, mi fog történni, és biztosított róla, hogy bármikor megállhatunk, ha kényelmetlenül érzem magam, illetve mondta, hogy kérdezzek bátran én is. De nagyon érthetően elmagyarázta, hogy milyen jeleket fog fel a szenzor, mit látunk a képernyőn, milyen visszajelzések vannak, melyik vonal mit jelez, és nagyon türelmesen megvárta, amíg ráérzek, hogyan tudom jól dolgoztatni az izmaimat. Ez volt a legmeglepőbb számomra, rájöttem, hogy fogalmam sem volt róla, hogyan is kell „helyesen” ezeket az izmokat használni. Sokáig azt hittem, jól csinálom a Kegel-gyakorlatokat, de a képernyőn látszott, hogy valójában inkább a hasizmaimat feszítettem meg, nem a megfelelő izomcsoportot, ezért nem volt hatása az intimtornának.

Az első pár alkalommal furcsa, szinte „idegen” érzés volt tudatosan ráfigyelni erre a testrészre. Volt, hogy zavarban voltam, de Emese nyugodt hozzáállása, és hogy mindig mindent elmagyarázott, gyorsan feloldotta ezt. Fizikailag nem fájt semmi, inkább koncentrációt és tudatosságot igényelt a feladatok végzése.

Ahogy teltek a hetek (hetente egyszer jártam, összesen 10 alkalommal), egyre jobban éreztem a különbséget. A harmadik-negyedik alkalom körül már tudatosan éreztem, mikor aktiválom helyesen az izmokat, a monitor visszajelzése nélkül is. Ez volt az igazi áttörés: megtanultam „megtalálni” , és helyesen működtetni a záróizmokat. Így bármikor, akár főzés közben, vagy a buszmegállóban állva is tréningezhettem.

Otthonra is kaptam gyakorlatokat, amiket naponta végeztem, körülbelül 10-15 percet szánva rá. Eleinte fárasztó volt, mint bármilyen új edzés, még egy kis izomlázam is volt utána.

Az első komolyabb változást körülbelül hat hét után vettem észre, már nem szivárgott el a vizelet tüsszentéskor, sem kutyasétáltatáskor.  Újra elkezdhettem járni a csoportommal a túrákra is. Itt sem történtek „balesetek”, és egyre több ideig bírtam mosdó nélkül.

Ma, egy évvel az első ülés után, elmondhatom, hogy megszűntek a tüneteim. Nem kell többé aggódnom, hol van a legközelebbi mosdó, és szabadon sportolhatok. Mindig szemeztem egy szervezett társas utazással, de sosem mertem belevágni, mert nem tudtam elég gyakran meg fogunk-e állni, vagy a városnézést kibírom. Most már minden további nélkül neki merek kezdeni egy ilyen útnak, és a barátnőmmel be is fizettünk egy Prágai utazásra.

A biofeedback tréning nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is felszabadított; megtanultam odafigyelni a testemre, és azóta is végzem otthon a gyakorlatokat, nem szeretném vissza a régi korlátokat.

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a módszerre, és most már látom, hogy ez a probléma sokkal gyakoribb, mint gondoltam, csak mi nők, nem merünk róla beszélni.