A HALLÁSCSÖKKENÉS - Dr. Kovács Viktória Fül-orr-gégész és audiológus szakorvos cikke
Mi a halláscsökkenés?
Halláscsökkenésnek nevezzük a hallóképesség gyengülését, vagyis ilyenkor nagyobb intenzitású hanginger szükséges a hallásérzet kiváltásához.
Milyen gyakori a halláscsökkenés?
A halláscsökkenés gyakoriságát a népesség 10%-ára becsülik, így Magyarországon mintegy 1 millió személy szenved valamilyen fokú halláscsökkenésben.
Milyen korosztályt érint a halláscsökkenés?
A halláscsökkenés különböző formái minden korosztályban egyaránt előfordulhatnak, így például veleszületett halláscsökkenés érintheti az újszülöttet, de halláscsökkenés az élet további szakaszában is bármikor felléphet.
Milyen típusai különíthetők el a halláscsökkenésnek?
A halláscsökkenésnek aszerint, hogy a hallórendszer mely része sérült, alapvetően három formáját különítjük el:
- Vezetéses halláscsökkenés (hypacusis conductiva) esetén a hangvezetõ rendszer (például a dobhártya vagy a hallócsontok) károsodása miatt a hang nem jut el a belsőfülbe.
- Idegi halláscsökkenés (hypacusis perceptiva) fennállásakor a belsőfül, a hallópályák vagy az agykéreg károsodása az ok. Az idegi halláscsökkenéseken belül is két altípust különítunk el: sensoros halláscsökkenés esetén a belsőfül receptorsejteinek károsodása áll a panasz hátterében, míg a neurális típust a hallóideg, illetve a hallópálya valamely szakaszának a károsodása idézi elő.
- Kombinált halláscsökkenést (hypacusis combinata) a fenti két típus együttes előfordulása okoz.
A halláscsökkenés érintheti az egyik vagy mindkét fület. Fellépése szerint hirtelen jelentkező, akut, vagy az idővel fokozatosan, krónikusan kialakuló halláscsökkenésről beszélhetünk. Az időbeli lefolyás szerint stabil vagy fluktuáló, azaz változó súlyosságú halláscsökkenést különíthetünk el. A halláscsökkenés lehet önálló tünet, valamint egyéb tünetekkel (fülfájdalom, fülfolyás, fülzúgás, szédülés, hányinger) is társulhat.
Melyek a halláscsökkenés jellemző tünetei?
A tünetek elsősorban attól függnek, hogy milyen korban alakul ki a halláscsökkenés. Csecsemőkorban elsősorban a környezet veszi észre, hogy a gyermek az erős külső hangingerekre nem reagál, a hallással szorosan összefüggő beszédfejlődés késik, zavart. Kisgyermekek esetében sokszor a figyelmetlenség, gyakori visszakérdezés, gyenge tanulmányi előmenetel, hangos TV nézés hívhatja fel a figyelmet a halláscsökkenésre. Idősebb korban az egyén maga érezheti, hogy egyik vagy mindkét fülével gyengébben hall, gyakrabban kell visszakérdezni, hangosabbra kell a TV-t, rádiót állítani. Sokszor az elsősorban zajos környezetben nehezített beszédértés, vagy az irányhallás zavara lehet az első tünet. Súlyosabb esetben az egyén beszéde is helytelen, illetve nem megfelelő hangerejű. Idős korban a fokozatosan, lappangva kialakuló halláscsökkenés és a mentális funkciók beszűkülése miatt gyakran az érintett egyén számára nem is tudatosul, hogy halláscsökkenése alakult ki, hanem csak a környezet érzékeli a panaszt.
Milyen fokozatai vannak a halláscsökkenésnek?
Az audiológiai (kalibrált mérőműszeres) szakvizsgálat során megállapított hallásküszöb (úgynevezett tisztahang küszöb) alapján kisfokú, közepes fokú, nagyfokú, súlyos, süketséggel határos halláscsökkenést és teljes hallásvesztést különíthetünk el. A halláscsökkenést számszerűleg százalékosan is meghatározhatjuk a két fül beszédfrekvenciákon mért küszöbértékei alapján.
Milyen okai lehetnek a halláscsökkenésnek?
A vezetéses halláscsökkenés elsősorban a külső- és a középfül betegségeinek tünete. Egyes esetekben banális okok, mint a hallójárat elzáródása fülzsírdugó által, vagy a fülkürt felső légúti hurut mellett létrejött működészavara miatt alakul ki.
Különösen gyermekkorban gyakori az orrmandula túltengése (vegetatio adenoides) miatt kialakuló vezetéses halláscsökkenés, és a heveny középfülgyulladás (otitis media acuta), ami szintén ilyen tüneteket okoz. A krónikus középfülgyulladás (otitis media chronica) gyakorisága csökkent, de még ma is sok beteg szenved a dobhártya és/vagy a hallócsontok károsodása okozta halláspanaszoktól. Az otosclerosis megbetegedés vezetéses és idegi típusú halláscsökkenést egyaránt okoz, előbbi a kengyel csontos rögzülése, utóbbi a belsőfül károsodása következtében alakul ki.
A halláscsökkenések többségét az idegi típusú hallásromlás teszi ki. Nagyon sokféle ok miatt kialakulhat, így lehet öröklődő betegség, méhen belüli vagy szülés alatti károsodás következménye, okozhatja vegyszerek és gyógyszerek toxikus hatása, fertőzések, erős zaj, központi idegrendszeri betegségek, Ménier betegség, bizonyos daganatok, vagy vérellátási zavarok is állhatnak a háttérben. Viszonylag gyakran ismeretlen okból, hirtelen alakul ki, és végül leggyakoribb az időskori halláscsökkenés.
Hogyan diagnosztizálható a halláscsökkenés?
A diagnózis alapját a beteg kórelőzménye, tünetei, a fül-orr-gégészeti szakvizsgálat, valamint az audiológiai szakvizsgálat képezi. Az audiológiai kivizsgálás során szubjektív, a beteg közreműködését igénylő (például tisztahang küszöb, küszöb feletti audiometriás vizsgálatok) és objektív, azaz a beteg közreműködése nélküli vizsgálatok (elsősorban gyermekkorban) egyaránt szükségessé válhatnak. Egyes esetekben kiegészítő elektrofiziológiai vizsgálatokat is végzünk (például ECoG, BERA, EEG). A fenti vizsgálatok mellett fontos lehet a laborvizsgálatok, képalkotó vizsgálatok (például ultrahang, CT, MRI) és egyéb szakorvosi vizsgálatok (például otoneurológia, belgyógyászat, neurológia, szemészet, rheumatológia, pszichiátria) elvégzése.
Hogyan gyógyítható a halláscsökkenés?
A halláscsökkenések egy része gyógyítható. Vezetéses halláscsökkenések esetében a kiváltó ok (például fülzsírdugó) megszűntetése, az alapbetegség (például középfülgyulladás) gyógyszeres kezelése, vagy az anatómiai eltérések (például dobhártya perforáció, hallócsontláncolati sérülés) műtéti megoldása gyógyulást eredményez. Idegi halláscsökkenések esetében is a kóroknak megfelelő gyógyszeres kezelés gyógyulást eredményezhet. Bizonyos halláscsökkenések (például öröklődő halláscsökkenés, zajártalom, radikális üreg) esetén azonban már végleges károsodással kell számolnunk. Ilyenkor gyógyulás tehát nem remélhető, úgynevezett hallásrehabilitációt végzünk hallásjavító eszköz segítségével.
Mit jelent a hallásjavító eszköz segítségével végzett hallásrehabilitáció?
A gyógyszeres vagy egyéb kezeléssel, illetve műtéti úton nem javítható, végleges halláscsökkenések esetén hallásjavító eszközzel végzünk hallásrehabilitációt, melynek célja a megfelelő szintű beszédértés biztosítása. Ennek során a halláscsökkenés típusát, fokát, az egyén korát, életvitelét, személyes igényeit figyelembe véve egyénre szabottan történik a hallásjavító eszköz típusának kiválasztása, majd több lépésben az illető aktív közreműködésével a beállítása, programozása számítógép segítségével. Az első ilyen eszközök több mint 100 évvel ezelőtt jelentek meg, azóta a mikroelektronika és a komputertechnika fejlődésének, valamint a hallásélettannal kapcsolatos ismereteink bővülésének köszönhetően óriási haladás történt ezen a téren.
A legkorszerűbb készülékek teljesen rejtve, a külső hallójárat mélyén, vagy a fül mögött foglalnak helyet, működésük teljesen automatikus. A beérkező hangot digitalizálják és a digitális jelen olyan műveleteket végeznek, amelynek eredményeként a hangot nem csak felerősítik, hanem a halláscsökkenéssel járó torzításokat is kompenzálják. Ez nagymértékben javítja a beszéd megértését, amit a hagyományos készülékek használatával gyakran nem sikerült elérni.
A hallásrehabilitáció ugyanakkor a hallásjavító eszközzel történő ellátás és a készülék használatának elsajátításában nyújtott segítségadás mellett hallástréninget, lelki támogatást, rendszeres utókövetést, szükség szerint ismételt készülék beállítást is magába foglal, tehát összefoglalóan tulajdonképpen hallásgondozásról beszélhetünk.
Milyen lehetőség van a halláscsökkenés megelőzésére?
Bizonyos esetekben a halláscsökkenés megelőzhető. A modern kor velejárója a magas zajterhelés, amely nagymértékben hozzájárul a halláscsökkenés kialakulásához. A fülhallgatók (MP3) túlzott használatának kerülésével, valamint zajos munkahelyen a megfelelő munkavédelmi előírások betartásával, zajvédő dugó, fültok, vagy sisak alkalmazásával a zajártalom elkerülhető. A fül tisztántartásával, rendszeres szakorvosi vizsgálattal és idejében indított kezeléssel a fülgyulladás, valamint a következményes halláscsökkenés is elkerülhető.
Gyermekek esetében az időben elvégzett orrmandula eltávolítással kiküszöbölhető a túltengő orrmandula okozta visszatérő felső légúti hurutok és következményes vezetéses halláscsökkenés kialakulása.
Egyes megbetegedések esetén (például magas vérnyomás, cukorbetegség) szintén gyakran alakul ki progresszív vagy hirtelen kezdetű halláscsökkenés, így ezen kórképek megfelelő belgyógyászati kezelése, valamint az érintettek rendszeres hallásvizsgálata és az idejében elkezdett terápia, hallásrehabilitáció sokat segít a megelőzésben.
Milyen következménye lehet a kezeletlen halláscsökkenésnek?
Gyermekkorban ha a halláscsökkenés a beszédfejlődés kialakulása előtt lép fel, akkor megkésett, zavart beszédfejlődéssel és szellemi fejlődéssel kell számolnunk. Súlyos esetben a gyermek süketnéma lesz, nem tud beilleszkedni a hallók társadalmába. Kiemelt fontosságú ezért a gyermekek szűrő hallásvizsgálata és halláscsökkenés esetén a mielőbbi rehabilitáció.
Felnőttkorban is a mindennapi élet, társas érintkezés, kommunikáció elengedhetetlen feltétele a megfelelő szintű hallás.
Halláscsökkenés esetén komoly károsodást szenved az egyének közötti társadalmi érintkezés, munkahelyi, családi problémák jelentkeznek, a nagyothalló befelé fordul, szorongás, depresszió, súlyos pszichoszomatikus betegségek léphetnek fel. Súlyos esetben az illető beszéde is torzul, helytelen, nem megfelelő hangerejű. Ugyanakkor a halláscsökkenéshez másodlagosan fülzúgás is társulhat. Halláscsökkenés esetén ugyanis a központi idegrendszert kevesebb akusztikus inger éri, ezért a csökkent stimulust kapó idegsejtek mintegy begerjednek, köztük kóros kapcsolatok alakulnak ki, ami fülzúgást eredményez. Ez tovább nehezíti a nagyothalló mindennapjait.
Minél több idő telik el a halláscsökkenés kialakulása óta, annál nehezebb az illető egyént visszaszoktatni a hangok világához. Rendszeres hallásvizsgálattal a halláscsökkenés idejében felismerhető és megfelelő kezeléssel gyógyulás, illetve javulás érhető el. Amennyiben kezeléssel javulásra nincs esély, úgy az idejében végzett hallásrehabilitációval megfelelő szintű hallás és beszédértés biztosítható, a halláscsökkenés negatív következményi elkerülhetők.
Dr. Kovács Viktória
Fül-orr-gégész és audiológus szakorvos cikke
Hasznos cikkek, információk
Kérjen időpontot!
Kapcsolat:
