Az érszűkületről

Az érszűkülettel az a baj, hogy az érpályákon át (kifutó érpályák =artériák) valósul meg a szerveink tápanyaggal és oxigénnel stb. történő folyamatos ellátása. Ahová nem jut „ellátmány” az perceken belül visszafordíthatatlanul elpusztul.  Ha az ellátási zavar a szív egyik érpályájában van, akkor a mögötte lévő terület marad „vér nélkül”, így elhal, ezt szívinfarktusnak nevezzük. De ugyanez megtörténik gyakran az agyat ellátó érpályák szűkületében is, akkor az agy bizonyos területei halnak el véglegesen, okozva bénulást, beszéd-mozgás zavart, akár vakságot stb. A környezeti sejtek részben tudnak átvenni funkciókat csak.

Gyakran fordul elő „hirtelen szívhalál” is középkorú, egyébként nem rossz általános állapotú, akár tünetmentes embereken. Ennek oka általában a nem túl nagy, korábban panaszokat nem okozó, minimális szűkületet okozó érpálya szűkületi plakk, ami leszakadva tova sodródik, (embolia) és távolabb zárja el az érpályát.

A végtagi erek szűkülete jórészt az alsó végtagok ütőereinek szűkületét jelenti.
Előfordulása 55-70 éves kor között 4-12%, 70 éves kor felett  kb. 20%-os.

A terhelésre jelentkező és pihenésre csökkenő, megszűnő alsó végtagi izomfájdalom jellemző tünete. (kirakat néző betegség)

Tehát amikor nyugalomban, elsősorban éjszaka, vagy bizonyos fekvéskor jelentkező fájdalmak vannak az nem érbetegségre, hanem elsősorban gerinc-, ill. mozgásszervi eredetre utal.

De úgy is leegyszerűsíthetjük, hogy amíg valaki több, mint 200 métert tud izomfájdalmak nélkül sétálni hát nem valószínű, hogy érbetegsége van.

Amennyiben terhelésre (járásra pl.) jelentkező és nyugalomra szűnő izom fájdalmak jelentkeznek, az érszűkületi szűrővizsgálatot el kell végezni.

A szűrés első lépése a páciens vizsgálata (testsúly vérnyomás, erek tapintásos vizsgálata, általános belgyógyászati  vizsgálat, erek hallgatódzása, zörejek keresése) és a páciens kikérdezése (dohányzás, gyógyszerek, családban előforduló betegségek stb.). Ezt követi egy labor vizsgálat, ahol keressük az érszűkületet rontó társ betegségeket, elsősorban a magasabb vércukor, vérzsír, húgysav szinteket stb.

Végül pedig következnek az áramlás mérési vizsgálatok. Végtagi doppler vizsgálat a legalkalmasabb az érszűkület súlyosságának megítélésre szűréskor, ahol a karon mért vérnyomás és a lábon mért vérnyomásértékek aránya diagnosztikus.

 A duplex ultrahangos mérés alapja, hogy szűkületben az áramlás gyorsul, a gyorsulás arányos a szűkület fokával. Az érsebészeti beavatkozás elbírálása egy táblázatban rögzített lemért sebességek alapján kezdődik. Persze nem csak a mért sebesség számít, de arra kiválóan alkalmas, hogy kiválogassuk a veszélyben lévő betegeinket.

Az érszűkület kezelésére mielőtt a végtagot amputálni kellene, számos lehetőségünk van. Elsősorban megint és itt is szeretném kihangsúlyozni az egyén felelősségét, mint minden esetben.

Utalok korábbi bejegyzésemre, miszerint csak 30% a genetikai hajlam és 60-70%, hogy hogyan élünk!